A pályázaton megnyert összeget 5 napos erdélyi kirándulásra használtuk fel, melynek során iskolánk hetedikes tanulói csodálatos élményekkel gazdagodtak. Felkereshettünk történelmi emlékhelyeket, mondák és legendák helyszíneit, híres erdélyi magyarok emlékhelyeit. Varázslatos tájakon járhattunk, lélegzetelállító természeti képződményekben gyönyörködhettünk.
Az erdélyi emberek mindenütt nagyon barátságosan fogadtak bennünket. Szállásadóinknál finomabbnál finomabb ételeket ehettünk, nagyszerű vendéglátásban volt részünk. Megkóstolhattuk a helyi specialitásokat: kürtőskalácsot, lángost, áfonyaszörpöt. Az erdélyi gyerekek szintén barátságosan fogadtak minket iskolájukban. Bemutattuk egymásnak lakóhelyünket, iskoláinkat, majd az iskolában és az udvaron is körülnéztünk a vezetésükkel.
Az utazás előtt fontosnak tartottuk, hogy felkészítsük a gyerekeket a kirándulásra. Az előkészítő foglalkozás keretében egy PowerPoint bemutató segítségével megnéztük, hogy merre vezet majd az utunk. Felidéztük az előzetes tanulmányaikból, hogy milyen történelmi és irodalmi ismereteik vannak. Mondákat és meséket gyűjtöttünk, és osztottunk meg egymással.
A beszélgetés után kvízjátékot szerveztünk. A gyerekek csapatokban dolgoztak, és az eredményeiket értékeltük. (Az Erdélyben töltött estéken, majd itthon, a záró foglalkozáson szintén több játékos vetélkedőt tartottunk, melynek értékelésére és az eredmények kihirdetésére az iskolában került sor.)
A Határtalanul program előkészítő óráján többek között a Barangoló digitális tartalomtár feladatait felhasználva készítettük fel a gyerekeket az erdélyi kirándulásra. Az informatikateremben foglalkoztak a tankockákkal a gyerekek. Az interaktív feladatokat érdekesnek találták, és amellett, hogy jól szórakoztak, rengeteg ismerettel is bővült tudásuk. Felhasználtuk ezeket az információkat Erdélyben, az utunk során is, hiszen a meglátogatott helyszíneken felidéztük a Mondák, legendák feladatsorban olvasott történeteket.
Felhasznált tankockák:
Mondák, legendák
Elkaplak, holló!
Erdély összefoglaló
Erdélyi formakincs
Erdélyi városok
Néhány gyermek feladatokat vállalt az útra is. Volt, aki az iskolánk és a lakóhelyünk bemutatásából készült fel, volt, aki különböző helyszínekhez köthető szövegeket, meséket, mondákat tanult meg, hogy azt majd a megfelelő helyen előadhassa.
Felkészültek az aradi vértanúk búcsúleveleiből, Kőmíves Kelemenné balladájából, Vajdahunyad kútjának meséjéből, a Tordai-hasadék eredetmondájából, Mátyás mondákból, Tamási Áron életéből, és az énektanár segítségével megtanulták a székely himnuszt.
Szerettünk volna a Magyarság Háza által szervezett programra az utazás előtt eljutni, de sajnos nem tudtak minket fogadni, ezért a film megtekintésére csak a kirándulás után kerülhetett sor. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban egy felvidéki magyar zenekarról, a Rómeó vérzik együttesről néztünk meg egy dokumentumfilmet.
2024 május 13-17. között a Határtalanul! pályázat keretében több mint 40 diákkal öt felejthetetlen napot tölthettünk Erdély csodálatos tájain. Felkerestük a régi meséinkhez, mondáinkhoz, legendáinkhoz köthető, ámulatba ejtő helyszíneket, és kapcsolatba kerülhettünk a székelyföldi magyarokkal. Az ott élő emberek kedvessége, szeretete megerősítette bennünk azt az érzést, hogy együvé tartozunk.
Az első napon barangolásunkat az aradi vesztőhely felkeresésével kezdtük, ahol a székely himnuszt elénekelve, főhajtással, koszorúzással emlékeztünk meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hős tábornokairól. Rendkívül megható volt, amikor a gyerekek a kivégzés előtt állók búcsúleveleit olvasták fel, amelyeket családjuknak, szeretteiknek írtak a tábornokok a haláluk előtti utolsó órákban.
A délutáni órákban érkeztünk meg a Kőmíves Kelemenné népballadájából már ismert Déva várához. Az erődítményhez hangulatos, falépcsőkből álló ösvényen jutottunk fel. A várban a honismereti vezetőtől és egy diáktól is újabb mondákat hallgathattunk meg. A kilátás szemet gyönyörködtető volt: ráláttunk a városra és a környező hegyekre, a zöldellő dombokra is.
Már mindenki nagyon várta, hogy eljussunk a Böjte Csaba atya nevével fémjelzett, Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott, nehéz sorsú gyermekeket felkaroló intézménybe. A hetedikes gyerekek szüleinek köszönhetően egy nagyon szép összeggel sikerült támogatnunk az Alapítvány működését. Ott élő kedves fiatalok bemutatták nekünk az épületet, meséltek mindennapjaikról, és készségesen válaszoltak minden felmerülő kérdésünkre. A velük való találkozás és beszélgetés rádöbbentett minket arra, mekkora kincs tulajdonában vagyunk, hogy szerető család vesz minket körül.
Az első éjszakánkat egy Déva melletti kis településen, Csernakeresztúron töltöttük, ahol szállásadóink finom ételekkel, hűsítő itallal vártak minket, és kellemes, hangulatos szobákban pihenhettük ki az utazás fáradalmait.
Kora reggel ismét útra keltünk, és ezúttal az úticélunk Vajdahunyad volt. Itt található a Hunyadi-Bethlen család gyönyörű várkastélya. Megpillantva a monumentális építményt már senkinek nem volt kérdés, hogy miért is hívják ezt a helyet a „Várak királyának”. A várban érdekes kiállításokat tekinthettünk meg, megnéztük Mátyás hálótermét, a kolostort, a lovagtermet, kínzókamrát. Megkerestük az arab írásjelekkel írt török feliratot is, amelyet a becsapott törökök véstek a monda szerint a vár falába. Állítólag vizet kerestettek velük, és szabadságot ígértek cserébe, de a magyarok ígéretüket megszegték, és nem engedték szabadon a foglyokat.
Ajándékvásárlás után indultunk tovább Segesvárra. Ez a várfalakkal és bástyákkal ölelt szász város egy kis „ékszerdoboz”, amely 1999 óta világörökségi oltalom alatt áll. A számos műemlék közül a leginkább mindenkinek a város jelképe, az óratorony nyerte el a tetszését. De megtekintettük Petőfi szobrát, a Csizmadia bástyát, és 176 lépcsőt számlálva feljutottunk a segesvári iskola épületéhez is.
Farkaslakán, Tamási Áron Szervátiusz Jenő által faragott gránittömbbel jelzett sírjánál elhelyeztük az emlékezés koszorúját. A sír mellett található Trianon emlékműnél felidéztük a június negyedikei eseményeket.
Nyikómalomfalvi szállásunkra mindannyian szívesen gondolunk vissza. Bőséges vacsora, finom desszert, jó szobák, vetélkedők, activity – hogy csak néhányat említsünk a kellemes emlékeink közül! Az éjszakánk azonban meglehetősen kalandosra sikerült: medveriasztást kaptunk, mely szerint a környékünkre tévedt egy medve, nem kis riadalmat okozva a gyerekek és felnőttek között. Medvével végül nem találkoztunk, de erre az élményre mindig emlékezni fogunk!
A harmadik nap reggelén ismét buszra szálltunk. A következő állomásunk a csaknem teljesen magyarlakta Székelyudvarhely volt. Felkerestük a Nemzeti szoborparkot, a turulmadaras millenniumi emlékművet, majd sétát tettünk a városban, és több száz kilométerre az otthonunktól úgy éreztük magunkat, mintha Magyarországon lennénk.
Egy kis utazás után, a Hargitán, varázslatos erdei környezetben találtuk magunkat. Túránk során hatalmas fák között megbújó vízesést fedeztünk fel, majd egy kis ösvényen jutottunk el Székelyvarságra, ahol a helyi asszonyok nagyon finom lángossal vártak minket, amelyet jóízűen fogyasztottunk el a kimerítő kirándulásunk után. Ezután egy zsindelykészítő mester bemutatta nekünk a zsindely kifaragásának folyamatát. Ezt a tetőfedésre használatos anyagot teljes egészében kézzel készítik még ma is, és ezt használják a székelykapuk tetejének befedéséhez is.
Kalandjaink még mindig nem értek véget, mert bejuthattunk egy 300 éves vízimalomba, amely a mai napig működőképes állapotban van.
Kirándulásunk csúcspontja a Békás-szoros és környéke volt. Több száz méteres sziklafalak között kanyarogtunk, majd eljutottunk a legendákkal övezett, hegyomlás által keletkezett Gyilkos-tóhoz. A tóból kifelé meredező fatörzsek nagyon megdöbbentő látványt nyújtottak.
Ezen az éjszakán Gyergyószárhegyi szállásunkon pihenhettük ki fáradalmainkat.
A negyedik nap reggelén Parajd felé utaztunk, majd a helyi Jékely Zoltán Általános Iskolában találkoztunk székely gyerekekkel. Bemutattuk egymásnak iskoláinkat, beszélgettünk egymással, és készségesen válaszoltak kérdéseinkre.
Rövid utazás után a Medve-tó partjára értünk. Szováta csodálatos kis település, ideális hely a fürdőzni, pihenni vágyóknak. A Medve-tó Európa legnagyobb heliotermikus tava, de itt található a Mogyorós-, a Vörös-, és a Zöld-tó is, és partjukon hihetetlen sóképződményeket csodálhattunk meg.
Sajnos egy váratlan esemény is történt velünk. A buszunk meghibásodott, ezért a tervezett programjainkat az elvesztegetett idő miatt módosítani kellett. Kolozsváron csak áthaladtunk, de a történelmi belvárost nem tudtuk megtekinteni. Így Torockó felé vettük az irányt. A falu varázslatos, mintha egy skanzenben találtuk volna magunkat, ahol az időt megállították. Takaros kis házak, szép porták, kürtőskalácsillat – fantasztikus volt! Az unitárius templomot a helyi lelkész mutatta meg nekünk, majd szállásainkon elfoglaltuk szobáinkat, és igyekeztünk kipihenni magunkat, mert másnap ismét nagy kaland várt ránk.
Erdélyi kirándulásunk utolsó napjának reggelén felkerekedtünk, és a Tordai-hasadékhoz indultunk. Elképesztő látvány tárult elénk! Jókai Mór sorai megelevenedtek a szemünk előtt:
„A két átelleni meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó hajlásai, megtörései mindenütt egyenközűek maradnak csak itt-amott mutat tágabb öblöket, hol a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhatagokká porlasztotta a bérczfalat; míg egyes sziklatornyok, mint a gót építés pillérei állnak el a falaktól.”
A hosszú túra után hazafelé vettük az irányt. Rövid pihenőt tartottunk Körösfőn, ahol a helyi vásárban ajándékokat is vásárolhattunk szeretteinknek. Késő este, fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza, és napokig boldogan meséltünk feledhetetlen élményeinkről.
A hazaérkezésünk után iskolánkban megtartottuk a lezáró órát. Ismét játékos feladatokkal emlékeztünk vissza a látottakra, és idéztük fel a szebbnél szebb emlékeinket. A kvízen kívül vaktérképen kellett bejelölni a felkeresett helyszíneket.
A gyerekek az utazáson készített képeikből tablókat készítettek, és ezekből az iskola aulájában kiállítást szerveztünk, ahol az alsóbb évfolyamosoknak meséltünk az élményeinkről.
A Nemzeti Összetartozás Napját megemlékezéssel kezdtük. A 2021-ben felállított Kopjafa emlékhelyen két népdal közös eléneklésével és szalagkötéssel részt vettünk az Összetartozás Napjához kapcsolódó megemlékezésen.
Az iskola valamennyi tanulójának levetítettük a trianoni eseményekről szóló összeállításunkat, majd az erdélyi utunkról készített bemutatónk segítségével megismertettük iskolánk tanulóit az elcsatolt terület szépségeivel, történelmi múltjával.
A bemutató meghallgatása után játékos feladatra invitáltuk a gyerekeket. Aki helyesen válaszolt az előadásunk alapján feltett kérdésekre, apró jutalomban részesült.
A program zárásaként közösen meglátogattuk a plakátkiállításunkat, ahol a gyerekek kérdezhettek a hetedikesektől, akik természetesen készségesen válaszoltak minden kérdésre.
Az értékelő óra után kiosztottuk a játékos vetélkedősorozat nyerteseinek járó jutalmakat, és jó hangulatú beszélgetés keretében felidéztük a legvidámabb pillanatainkat.
