Idén újra elutazhattak 7. osztályos tanulóink Erdélybe a Határtalanul! pályázat keretében.
Az előkészítő foglalkozás során vetélkedőt rendeztünk. A kiránduláson résztvevő csapatok játékos feladatokkal mérték össze tudásukat. A feladatok sokszínűek voltak: kvíz, térképismeret, történelmi és irodalmi ismeretek, hagyományok, puzzle. Székely zászlót készítettek. Elénekelték a székely himnuszt.
Élményekben gazdag 4 napot töltöttek a 7. osztályos diákok Erdélyben. Jó volt látni azokat a településeket, amelyeket történelemből, irodalomból már ismertek a gyerekek. Egészen különleges élményt jelentett Mátyás király kolozsvári szobránál és szülőházánál állni vagy a koltói kastélyban
sétálni. Megérintette a tanulókat a szovátai gyermekotthonban élő gyermekek sorsa, rengeteg kérdést tettek fel velük kapcsolatban. Fantasztikus volt az a kedvesség és gondoskodás amellyel a vendéglátóink a szállásainkon fogadtak minket. Jó volt megtapasztalni, hogy több mint száz évvel
Trianon után még ma is anyanyelvünkön tudtunk beszélni az Erdélyben élő magyarokkal, hogy őrzik szokásainkat, kultúránkat. Szép, tartalmas napok voltak ezek, melyek erősítették az összetartozás élményét.
- nap: Nagykárolyba utaztunk, ahol a magyar többségű, 20 ezer lakosú partiumi városban megtekintettük a Kárpát-medence egyik legszebb kastélyát, a Loire-völgyi kastélyok mintájára épült, felújított Károlyi-kastélyt majd frissítő sétát tartottunk Nagykároly központjában (sajnos, egész nap esett az eső), mely során megkerestük a városhoz több szálon kötődő Petőfi Sándor szobrát és a valamikori Aranyszarvas fogadót, ahol először pillantotta meg Petőfi Sándor Szendrey Júliát.
Ezután Máramaros megye székhelyére, Nagybányára utaztunk, melyet II. Géza királyunk alapított. Belvárosi sétánk során ellátogattunk a Szent István toronyhoz, a csodálatos református templomhoz és a főtéren álló Erzsébet-házhoz, amely Nagybánya talán legrégebbi épülete. A XIX. század első éveiben épült az Arany Sas Fogadónál ismét Petőfire és kedvesére emlékeztünk, akik egy keréktörés végett nem jutottak el Koltóra, és mézesheteik közepette egy éjszakára ebben a fogadóban maradtak.
Este Koltóra utaztunk, ahol elfoglaltuk a szállásainkat. - nap: Koltón megtekintettük a Teleki-kastélyban berendezett Petőfi Emlékmúzeumot. Itt töltötte Petőfi Szendrey Júliával a mézesheteit. Magáról a kastélyról Jókai Mór így nyilatkozott: “legelső belépésnél meglepnek a nagybecsű olajfestmények, amikkel a termek falai tetőtől talpig fedve vannak, miket Teleki Sándor széles e világon barangoltában hol zsibvásáron potom árért, hol drága pénzen összeszerzett.”
Majd Kolozsvárra érkezve sétát tettünk a belvárosban. Felkerestük Mátyás király, valamint Bocskai István szülőházát, a Szt. Mihály Székesegyházat, Mátyás király lovas szobrát és bejártuk a megannyi kulturális emléket őrző Farkas utcát is. Megkerestük az egykori Biasini szállodát, amelynek falán emléktábla hirdeti, hogy Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 1847 októberében itt töltötték napjaikat.
Továbbmentünk Marosvásárhelyre, ott megnéztük kívülről a főtér csodálatos szecessziós épületeit: a Kultúrpalotát (sajnos, felújítás alatt áll) és a régi városházát, valamint teszünk egy sétát a várban. Megkeressük Petőfi Sándor szobrát is – Vásárhely szintén fontos szerepet játszott a költő életében.
Este Gernyeszegre utaztunk, ahol elfoglaltuk a szállásainkat. - nap: Szovátára utaztunk. Megismerkedtünk a Böjte Csaba nevével fémjelzett, Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott és a nehéz sorsú gyerekeknek otthont, családot adó intézménnyel a szovátai Szent József Gyermekvédelmi Központtal. Bemutattuk egymásnak iskolánkat, településeinket. Megismerkedtünk az alapítvány működésével. Átadtuk adományainkat.
Szovátán Európa legnagyobb heliotermikus tava, a különleges sós Medve-tó körül tettünk sétát. A tanösvényen lehetőségünk nyílt megvizsgálni a Mogyorós-, Vörös-, illetve Zöld tavakat.
Utána Korondra utaztunk, ahol meglátogattunk egy hagyományos módon dolgozó sóvágó műhelyt is, itt megismertük a parajdi só felhasználásának módjait, megnézhettük hogyan készül egy sólámpa, és lehetőségünk volt vásárolni igazi parajdi sóból készült termékeket.
Korondon részt vettünk egy fakultatív programon: megismerhettünk egy világszerte egyedülálló székely népi mesterséget, a taplászatot. Ez feledhetetlen élményt jelentett mindannyiunknak.
Ezt követően Korond főutcáján sétáltunk az állandó kirakodóvásárban.
Továbbutaztunk Bögözre, ahol a református templomot néztük meg, mely Udvarhelyszék egyik legszebb középkori emléke. A falu hajdani központjában álló 13. századi templomban a Szent László legenda faliképei láthatók.
Utána Székelykeresztúron megnéztük a Gyárfás-kertben azt a mára kiszáradt, több száz éves körtefát, amely alatt – a legenda szerint – utolsó estéjét töltötte nemzeti költőnk, mielőtt elindult volna a végzetes fehéregyházi csatába. Kányádi Sándor sorai is erről árulkodnak: „Haldoklik az öreg tanú, Petőfi vén körtefája. Azt beszélik ő látta volt verset írni utoljára.”
Innen elutaztunk Farkaslakára, Tamási Áron 2 cserfa között lévő, Szervátiusz Jenő által faragott gránittömbbel jelzett sírjánál szalagot helyeztünk el, a emlékezve legnagyobb székely népi íróra, míg a Trianon emlékműnél, a trianoni szerződés aláírására emlékeztünk.
Itt volt a szállásunk is. - nap: Fehéregyházán leróttuk tiszteletünket a Petőfi emlékműnél, ahol megemlékezünk az 1849. július 31-i segesvári csatára, amelyben nagy költőnk – eddigi ismereteink szerint – elesett.
Megtekintettük a meghitt, Haller Louise grófnő által 1897-ben alapított kis fehéregyházi Petőfi Emlékmúzeumot, érzékletes helyi előadás és tárlatvezetés mellett. Itt elhelyeztük szalagunkat is a Petőfi-szobornál.
Segesvár történelmi városközpontja az UNESCO világörökség része. Felmentünk a citadellába, ahol megtekintettük a híres óratornyot, a középkori templomokat, és végigmentünk a híres, fából készült fedett diáklépcsőn is. Megtekintjük Petőfi Sándor szobrát a Szent József római katolikus templom és a Csizmadia bástyák közötti kis parkban. Ismerkedtünk az erdélyi szászok világával.
Ezután hazautaztunk.
Az értékelő órán az élmények feldolgozása, felelevenítése történt. A csapatok előadták az utazás során tapasztaltak által inspirált költeményeiket, „csasztuskáikat”. A fényképekből montázsokat, plakátokat is készítettek, amelyek az iskola aulájában kerültek kiállításra. A kirándulás során az élményekből minden nap vetélkedőt tartottunk, ezek összegző értékelése is ezen az órán történt meg.
